Augusztus

Augusztus

Kék selymét az ég még kibontja,S lebegteti fejed felettDe te jól ismered a kelmétFakul már, bomlik mint a töredelmétValló léleken a szövet. Mint nagy ordas, az erdőből kinézLoppal az ősz és szerteszimatol:Nem hajt-e álomjuhokat valakiEltűnő úton valahol? Lehet, hogy a nyár még igéz,Fűhajában kék a virág,De nagy csendben meghallhatod:Valami rág, valami rág…. S te hova futsz, hogyha fut már a nyár,Csóktalan és gyümölcstelen hova?A zöld erdő vad jajba öltözöttS vörös és sárga levelek közöttCsattog az ősznek kegyetlen foga.